Olyan távolinak tűnik, mintha egy másik dimenzióban történt volna.
Pedig 2 éve még így éltem:
Felsővezetői pozícióban dolgoztam napi 10-14 órát. Meg voltam győződve saját fontosságomról, pótolhatatlanságomról, munkám szükségességéről. Egyszerűbb volt a mókuskerékben élni és működni, mint szembenézni hiányosságaimmal, életfeladataimmal. Az életem 95%-ban a munkáról és a passzív pihenésről szólt. Nem igazán fért bele más.
Aztán jöttek szépen a jelek, vagyis inkább pofonoknak hívnám őket. Először a gyász. Utána testi tünetek, egy enyhe pánikroham, szívdobogás, teljes kimerültség. Ki is mondtam akkor, hogy úgy érzem, kialudt a lángocskám… Még most is könnyek szöknek a szemembe (értsd: a harmadik zsepit trombitálom tele), ha erre az érzésre gondolok. 😢
Egyszerűen nem volt más lehetőségem, meg kellett húzni a határaimat.
Ki kellett lépnem a mókuskerékből. Nagyon nehéz döntés volt, mert szerettem a munkámat és a kollégáimat. A biztos pofonzsák helyett beleugrottam a bizonytalanba.
💜 Magamat választottam. 💜
És milyen jól tettem! Lett helye az újnak, egy önazonosabb működésnek. Tudtam és tudok újra tanulni, olyan dolgokat, amik érdekelnek. Olyan munkákat vonzok be, amiket élvezek. Tudom magamról, hogy képes vagyok változtatni, és ami nagyon fontos: nemet mondani.
Nyílt a világ, befelé is. Elkezdtem közelebb kerülni a sarokba ültetett belső gyermekemhez, így jött és jön még most is vissza az életembe a kreativitás, az alkotás gyermeki öröme. 🦋
Ismerd meg, húzd meg és tartsd tiszteletben a saját határaidat! Az én tapasztalásom az, hogy csodás dolgok várnak a túloldalon 🙂
A pozitív megerősítő kártyák segíthetnek abban, hogy kicsit befelé figyelj. 🧘♀️
Hogy választ kapj például ezekre a kérdésekre: Mire van ma szükségem? Hogy tudok ma közelebb kerülni önmagamhoz?
Te éreztél már hasonlót a fentebb írtakhoz? Ha van kedved, oszd meg velünk kommentben.
